en tagját figyelemmel kísértem. Különösen az 1955-ös és 1956-os években feltűnÅ‘ nagy számban fészkeltek a nagyobb kiterjedésű kaszáló- kat szegélyezÅ‘ erdÅ‘szélek bokrosaiban a tövisszúró gébicsek. Egyik szeder- indával átszÅ‘tt galagonyabokorban találtam egy hatos fészekaljú tövis- szúró gébics fészket, amelyben ült a tojó madár. A fészek olyan alacsonyan épült, hogy a madár lerebbentése után abba jól bele lehetett látni. A tojá- sok barnás pettyezettek és egészen frisseknek látszottak. Annyira egyforma volt a 6 db tojás, hogy nem is gondolhattam arra, hogy abban kakukk- tojást fogok találni. Mivel a környéken igen sok pár tövisszúró gébics fészkelt, elszedtem ezt az egyébként más madárfajok megtelepedését gátló fészket és lakásomra vittem. Mind a hat tojást egymás után megfúrtam. Az egyik tojásnál a fúró csaknem háromszoros erÅ‘vel hatolt csak át a mészhéjon. így azonnal feltűnt a héj feltűnÅ‘ és a többiektÅ‘l elütÅ‘ vastag- sága és a tojást alaposabban kezdtem vizsgálni és figyelni. ElÅ‘szíir a gébics- tojásokat fújtam ki, utoljára a keményhéjút. A szokásos kimosás után a vastaghéjú — ellentétben a többi öttel — teljesen kitisztítva, halvány- kékes-zöldes színű lett és most már f-^ltűnÅ‘en elütött a többitÅ‘l. Kétség- telenül kakukktojásnak bizonyult, mert egy másik napon egy feldúlt gébicsfészekben megtaláltam a teljesen azonos színezésű tojásnak a párját. Ebben a fészekben 3 gébics és egy kakukktojás volt. A fészek eléggé tépett 278 állapotban volt, úgy nézett ki, hogy azon a gébics és a kakukk dulakodott. 1956 tavaszán szintén ezen a környéken találtam gébicsfészket az elÅ‘zÅ‘k- höz teljesen hasonló kakukktojással. Kaszópuszta környékén ez egy különös ,, cline" lehet. Hangja mély, többszólamú. Igen korán, már virra- datkor szólni kezd. Megfigyelésem szerint az itteni erdÅ‘kben a kakukknak a tövisszúró gébics a fÅ‘ dajkája. Dr. Homonnay Nándor Téli uhu elÅ‘fordulások az Alföldön. 1958 januárjában a Gyoma környéki rizsföldeken vizsgálati anyaggyűjtés közben egy uhut (Bubo bubo) ver- tünk fel a parcellák keresztgátjait szegélyezÅ‘ keskeny nádasból. A sötét színezetű, elsőéves tollazatban lévÅ‘ madarat intézetünk gyűjteménye részére elejtettem. Adatai : Gyoma, 1958. január 11. Fiatal tojó. Ugyan- ezekben a napokban Biharugra határában is kézrekerült egy példány Palicz Pál tóőr közlése szerint, a nagysziki halastavak mellett. Dr. Pátkai Imre Az egyiptomi kecskefej ö Magyarországon. A Sopron határában fekvÅ‘ ún. Bécsi-Dombon, néhány akácfával és vadkörtével beszórt legelÅ‘n 1954, X. 10-én délelÅ‘tt egy vadkörtefán Gárdonyi Gy. Gáborral egy fehér nyakörvű madarat vettünk észre, melyet elsÅ‘ pillanatban örvös rigónak véltünk. A madár felé közelítve, mintegy 50 m-nyire, az leröppent az ágról, amelyen addig hosszában ült, és ekkor ismertük fel határozottan, hogy kecskefejÅ‘vel van dolgunk. Testnagysága valamivel nagyobbnak tűnt a mi kecskefejÅ‘nknél, továbbá megfigyeltük rajta, hogy a sötétebb hátszín mellett a fejtetÅ‘ világos volt. Ezek után jellegzetes repüléssel eltűnt a közeli szÅ‘lÅ‘ fái között, ahol késÅ‘bb már nem találtuk meg. Tekin- tettel a kései idÅ‘pontra, amikor a hazai kecskefejÅ‘ink már nem mutat- koznak, továbbá a környezetre, a napszakra és a madár nagy éberségére, meg lehetett állapítani, hogy vonulásban levÅ‘ idegen kecskefejÅ‘t láttunk. A nagyságbeli és színezeti különbségek alapján, melyek közül a fehér nyakörv volt a legszembetűnÅ‘bb, a madarat egyiptomi kecskefejÅ‘nek (Caprimulgus aegyptius) határoztuk meg. Ezt a fajt eddig sem hazánkban, sem a Kárpát-medence területén belül még nem észlelték. Európában néhány ízben gyűjtötték csak, így Helgolandban, Angliában, Szicíliában és Máltán. G y Å‘r y JenÅ‘ Madártani megfigyelések Zalában. 1958. VII. 24-én a kiskomároml szÅ‘lÅ‘hegyen kirepült szürke küllÅ‘ (Picus canus) családot láttam. Ugyan- csak itt elég magasan egy fekete gólya (Cicoma nigra) húzott el a Kis- balaton irányában. A gyümölcsösben aránylag szép számmal fészkel a közép fakopáncs (Dendropos médius) . A komárvárosi AlsóerdÅ‘ben az erdészek állítása szerint rendszeresen fészkel a rétisas (Haliaetus albiciUa) . Péczely Péter •279 A balkáni fakopáncs Kolozsvár környékén. A Kolozsvártól (Cluj) nyugati irányban 10 km-re fekvÅ‘ Szucság község egyik gyümölcsösében hím balkáni fakopáncsot (Dendrocopos syriacus) fedeztem fel 1957. VI. 12-én. Az almafa 4 — 4,5 m magasan levÅ‘ odvából kisurranó madarat a rá- következÅ‘ napokban többször is volt alkalmam megfigyelni, hol déli, hol pedig az esti órákban. Majdnem mindig az odúban találtam, a nyíláson át gyakran 2 — 3 perces idÅ‘közökben ki-kitekingetÅ‘ fakopáncs azt a be- nyomást keltette, mintha tojásain tojó Å‘rködnék. MeglehetÅ‘sen bizal- matlanul viselkedett, közeledtemkor könnyen elriadt, a veszély elmúltával azonban azonnal visszajött odújába. VI. 19-én végre szem elé került a tojó is. EttÅ‘l kezdve a fakopáncs-pár felváltva szorgalmasan hordta fiókáinak az élelmet. EbbÅ‘l a munkából a szülÅ‘k kb. egyformán vették ki részüket. A hím etetés közben a fészek tisztítására is gondot fordított. VII. 1-én az odú nyílását valaki fejszével kitágította, de a fiókákat úgy látszik nem bántotta — legalábbis nem valamennyit — , követelÅ‘dzÅ‘ hangjuk messzire elhallatszott. A szülÅ‘k nyugodtan tovább etettek. A közelben a földön ráakadtam az egyik fiatal fakopáncsra. Méltatlan- kodó hangja elárulta hollétét. Repülni még nem tudott. Mellén jól látszott már a halványpiros örv. Testvéreinek sorsa ismeretlen maradt számomra. IdÅ‘közben VI. 20-án Kolozsváron is elÅ‘került egy piros mellörvű, de már jól repülÅ‘, élelem után kutató fiatal balkáni fakopáncs, erdei fenyÅ‘fán, benn a A'árosban. Ez a példány tehát a rendes, korai költésbÅ‘l származott. Si:ucságon ugyanezen a napon még csak az etetés legelején tartott a fakopáncs-pár. Béldi Miklós Fülespacsirta HódmezÅ‘vásárhely határában. 1958. I. 31-én a város szélén behavazott legelÅ‘n 3 fülespacsirtát (Eremophüa alpestris) láttam szalad- gálni. Elég messzirÅ‘l, mintegy 30 m-rÅ‘l^ felrepültek, jellegzetes pirregÅ‘ hangot hallatva. Magasra emelkedtek és EK irányban tűntek el. Második esetben III. 15-én kerültek elém fülespacsirták a Székkutashoz kb. 8 km-re levÅ‘ Fehértónál. A tó nem volt befagyva, a szélén levÅ‘ iszapos részen moz- gott 4 példány. Aránylag szelídeknek bizonyultak, többszöri megzavarás után is csak pár métert repültek tovább és 8 — 10 méternyire is magukhoz engedtek. Péczely Péter Fecskék késÅ‘i költése. Budaörsön 1957-ben egy füstifecske fHirundo rustica) és egy molnárfecske (Delichon urhica) szokatlanul késÅ‘i költését figyelhettem meg. Szeptember 16-án vettem észre, hogy a házunkon levÅ‘ füstifecske fészekben még fiókák vannak. A három fióka ekkor már teljesen tollas volt, 18-án ki is repültek. Kirepülés után még két napig a fészek közelében tartózkodtak, azután szüleikkel együtt eltűntek házunk környé- kérÅ‘l. Ugyanaznap azt is észrevettem, hogy a szemben levÅ‘ ház eresze alatt a molnárfecske fészkek egyikében szintén vannak fiókák, amelyeket szüleik szorgalmasan etettek. Az etetést egészen 24-ig mindennap meg- figyeltem. 25-én korán reggel elutaztam és csak este érkeztem haza, így ezen a napon nem tudtam a fecskéket figyelemmel kísérni. 26-án és a követ- 280 kezÅ‘ napokon egyetlen fecskét sem láttam a feszek közelében, így a fiókák további sorsáról nem tudok semmi közelebbit. Valószínűnek tartom azon- ban, hogy a 24-érÅ‘l 25-ére virradó éjszakán liekövetkezett nagymérvű lehűlés következtében a szülÅ‘k — cserbenhagyva fiókáikat — elvonultak, a fiókák pedig éhen pusztultak. Hasonló megfigyelést végzett ebben az idÅ‘ben Dr. Pátkai Imre is a Hortobágy-Halastó vasúti állomáson, ahol 1957. IX. 6-án a füstifecske féss'.kében még négy fióka ült. Köves Ervin Ottokár szerint a molnár- fecskék még 1957. IX. 28-án etettek, a fiókák két napra rá kirepültek. Várnay Pál közli Ózdról, hogy 1957. IX. végén még etetnek egy fészekben a molnárfecskék, X. hó elsÅ‘ napjaiban ezt a fészket gyerekek leverték, és így a fiatalok kénytelenek voltak kirepülni. A késÅ‘ Å‘szbe nyúló nyárias idÅ‘járás tehát lehetÅ‘vé tette, nemcsak egy kivételes esetben, hanem az ország több pontján is — mert nyilván akadtak ezek után hasonló esetek, melyekrÅ‘l nem volt tudomásunk — , liogy a fecskék ilyen késÅ‘n még költsenek, és a bejelentett esetek többségében a fiókák ki is repültek. Dr. Kéve András és Szöcs József Füstifecske (Hiriindo rustica L.) különös íészeképítkezése. A táti ,, Halász- csárda" egy három oldalról zárt folyosórészén egészen különös építésű füstifecske-fészek látható. Az elsÅ‘ pillanatra egy szénacsomónak látszik a falra tapasztott fészek. Csak közelrÅ‘l és figj^elmesen nézve lehet megis- merni a fészek alapanyagát, a sarat. A fészek oly sűrűn van hosszú széna- szálakkal beszÅ‘ve, hogy maga az alapanyag, a sár az elsÅ‘ pillanatra nem is látszik. A fészeképítés során ezek a madarak annyi szálas fészekanyagot (vékony szénaszálak) használtak, hogy az 15 — 20 cm-re sűrűn lóg a fészek sáranyagából. FeltehetÅ‘, hogy a sáranyag összetétele nehezen tapadt, és ezért használtak a madarak ilyen feltűnÅ‘en sok szénát. Nagy Imre, GyÅ‘r Molnárfecskék rendellenes fészkelése. 1957 tavaszán Tornyosnémetiben egyik ház faláról a molnárfecskék (Delichon iirhica) fészke ismeretlen okból leesett, vele a fiókák is. A házbeliek erre dobozkartonból műfészket formáltak és bekenték azt kívülrÅ‘l sárral, odaszegezték a régi fészek helyére. Ebbe tették a kiesett fiókákat is. Két napig az öregek nem mertek bemenni az új fészekbe. Harmadnapra azonban elfoglalták, és mivel a közben éhenhalt elsÅ‘ fiókákat már eltávolították ismerÅ‘seim, újból költeni kezdtek. A másodköltés szerencsésen be is fejezÅ‘dött. A műfészek- nél, mivel az nem ért egészen az ereszig, sárból toldalékot készítettek a fecskék és ezen egy röpnyílást hagytak meg. Ebben a fészekben 1958-ban ismét költöttek molnárfecskék, fiókáik szerencsésen ki is repültek. Köves Ervin Ottokár rjabb gyászos cinege elÅ‘fordulás ErdélybÅ‘l. 1957. X. 25-én Kalotaszeg északi peremén, a Kispetri és Nagyalmás községek közötti Kormoshágó erdejének keleti szélén, az Almás- vártól DK irányban, mintegy 1 — 1,5 281 km-re a várostól, öregebb, de ritkás bükkös szélén, az Almási várhoz vezetÅ‘ út kaptatóján verébszerű cserregÅ‘ hangra lettem figyelmes. A szokatlan hangok — zuzmókkal sűrűn borított kérgű, öregebb vad- körtefa ágkoronájában tisztogató gyászos cinegétÅ‘l (Parus lugubris) származtak. Ezen a területen azon a napon összesen 5 db-ot láttam egye- sével, kettesével csatangolni. Viselkedésükben óvatosabbak rokonaiknál, de ezek is igen élénk mozgásnak. Györfy Sándor Adatok a kormosfejű cinege hazai elÅ‘fordulásához. 1958. I. 25-én 2 db kormosfejű cinegét (Parus montanus) figyeltem meg BrennbergbÃ